Achtung! Kőkemény politizálás következik.

Szóval mindenütt arról van szó, hogy milyen belpolitikai körülményeknek köszönhető az a gazdaságpolitika, meg magáról a gazdaságpolitikáról, ami miatt az IMF—EU delegáció a széket hátradobva, az asztalt felrúgva, köszönés nélkül, az ajtót ránkbaszva, a satjótájt meg se várva húzott haza. (Igen, az ajtó rábaszásos fogalmazást Tóta W.-től parafrazáltam, de szerintem ő is eltéveszti a lényeget.)

Manapság kreatív álmaim vannak. Biztos a lehülés miatt. Tegnapelőtt éjjel megálmodtam egy új Dűne társasjáték szabályait, amik sokkal hűebbek a regényhez (valószínűleg a StarCraft társasjáték szabályai nyomán), ma meg egy krimit álmodtam, ami elment volna egy tök jó Tatort epizódnak ironikus, szívfacsaró befejezéssel, meg minden.

Mindjárt Székely Hajnalkával, a Nagycsaládosok Egyesületének képviselőjével fognak beszélgetni a Ma Reggelben a népességfogyás ügyében (miközben írom a blogbejegyzést, tuti elkezdődik, és reagálni fogok rá). Én meg gondoltam, megírom róla a gondolataimat, mert talán összeszedtem egy blogbejegyzésnyit, de ezt ti majd megítélitek.

Az AXN-en az esti krimisorozatokat reklámozzák. A CSI:NY-ban az osztály vezetője a lakása hátsóablakán át figyeli a szomszédokat, a Gyilkos elmékben pedig egy kislány meglesett egy bűnesetet egy lyukon, a falon át.

Hitchcock lehet, hogy közhelyes, de ezeket a közhelyeket ő találta ki. Ahogy az egyik tanárom mondta: A Psycho óta csak egyféleképpen lehet leselkedni a filmekben.

Megint láttam a tévében Jessica Bielt, mint a megszerzendő nőt valami filmben. Csak szeretném leszögezni for the record, hogy én már régen milyen élelmes és előrelátó voltam. Volt ugyanis egy Hetedik menyország című sorozat, ami a szeretetről, a békességről és a tökéletes családmodellről szólt egy lelkész apával a főszerepben, szóval irtó cikinek számított, hogy nézem, de én töretlenül néztem, elvégre a lelkészbácsi legnagyobb lányát, aki ráadásul kosarazott is, Jessica Biel játszotta.

Kipróbáltam az Emperor: Battle for Dune-t (ami a Dune 2000 folytatása, ami a Dune 2 remake-je, aminek semmi köze nincs a Dune első részéhez), mert nagyon sok jót hallottam róla. És valóban: felismerhetőek benne a Dune 2 elemei (ahogy a légivagon cipeli a fűszergyárat a fűszerhez és vissza), ugyanakkor full 3D grafika és méretarányosabb egységek. (Pl.

Az előbb hívott egy ember, aki elég nehézkesen artikulált. Azt mondta, munka miatt telefonál, mert egy közös ismerősünk szerint határozott ember vagyok, és hogy érdekel-e.

Sok dolog, ami régről megvan, nagyon értékes, sőt, szent az ember számára. Csakhogy ezek a dolgok azért alakultak ki, mert hasznosak voltak az ember számára, segítettek a túlélésben neki. Gondolhatunk akár a biológiai szükségletekre (pl. a kétneműség, a szexualitás a változatos génállomány miatt kell), akár később, a kultúrában kialakult dolgokra.

Na, hát ez egy érdekes epizód volt. Egyrészt ez is egy tipikusan visszatérő Star Trek sztorielemre épül: egy hagyományos ember szinte isteni hatalommal bír. (A Star Trek esetében ez általában nem egy speciális képességet jelent, mint az X-menben, hanem általában egy nagyon általános, isteni jellegű hatalmat, amelynek legfeljebb az ereje, a méretei korlátozottak, nem a felhasználás módja.)

Na, technikai akadályok elhárítva, úgyhogy folytatom a Star Trek nézést.