Bátyám elvitt az Avatarra 3D-ben. Két-három csoport is késve érkezett, és a kép előtt ácsorogtak. Kétszeres áron drága mulatság késni szerintem. Ennyire sok pénzük van ezeknek? Amikor az első poén elhangzott, hangosan felnevettem - vesztemre, ugyanis amúgy síri csend honolt a nézőtéren. Ezt az érzést már ismerem, a Pókembert és a King Kongot is fapofával képesek egyesek végigülni, mintha olyan vérkomoly lenne az egész. Aztán amikor kezdődöt a végefőcím, vagyis a számítógéppel megrajzolt tájakat láthattuk 3D-ben, akkor a nézők elindultak kifelé. Basszus, ezek csak a sztori miatt nézték végig a filmet? Az oké, hogy a művészi hatások, a drámai megoldások nem érdeklik őket, de ezek még a 3D-re se csorgatják a nyálukat. Tényleg elégedetten csettintenek otthon egy ilyen kiszámítható film után, amikor semmi mást nem fognak fel a filmből, mint magát az események egymásutániságát, hogy aztán azt piedesztálra emeljék, kis házioltárokat építsenek az egyes járműveken található puskák darabszámának és kaliberének?

Amúgy az egész tiszta John Carter feeling volt. És komolyan elgondolkoztam, hogy vajon mennyire necces egy ennyire mainstream filmben, hogy egy torz szépségű figurát erotizálnak át.