Én nem értem ezt az egész ajánlószelvény-dolgot.

Először is: miért kell ez a szelvény? Hiszen ha egy fecnire kézzel írok valamit, majd aláírom, még az is hiteles okirat. Aki meg nem akar ajánlani, ott nem is keletkezik szelvény, amivel vissza lehet élni.

Épp a Lost megy az RTL Klubon, és megjelent az a dagi karakter, úgyhogy gondoltam, megnézem már a Wikipédián, hogy milyen szerepe van a sorozatban.

Első megrázkódtatás akkor ért, amikor elkezdtem gépelni a Wikipédia keresőjébe, hogy "Characters of" és amikor eddig eljutottam, az első ajánlás ez volt "Characters of Lost". Lenyíl, majd enter. Szerencsére épp megszólították a tévében, úgyhogy kiderült, hogy Hugónak hívják, úgyhogy ráklikkeltem a saját cikkére.

Itt is van: http://en.wikipedia.org/wiki/Hugo_%22Hurley%22_Reyes

Megvettem a fent nevezett objektumot, és egyelőre szeretnék csak annyit megírni, hogy nagyon igényes a kivitelezése külsőre. (Még nem néztem bele.)

A doboz címlapján nem a kommersz plakátkép szerepel, hanem egy annál egy jóval izlésesebb, és amikor a dobozból kivettem a vékony tokokat, nagy meglepetés ért.

Elmondom, miért utálom a Saw-t. Egyrészt az alapötlet az első Mad Max film végén volt egy sötét poén. Többet meg se érdemelne szerintem, és erre az egyetlen poénra építettek hány filmet is? Hetet.

Elmesélek egy történetet, ami akkor történt, amikor még volt egy ELTE-s barátnőm. Jegybeíratás volt éppen, ő viszont abban az időpontban, amit a tanár megjelölt jegybeíratásra (már ez vicces, hogy nem lehet máskor menni jegyet beíratni - remélem hosszú í az, hogy beírat, ha már ennyiszer leírom :), szóval ő akkor éppen orvoshoz ment. Nem kerékpározott, nem vidámparkot látogatott, nem az állatkert simogatójában nyüstölte az édi varacskosdisznóbébiket, hanem orvoshoz ment.

Achtung! Kőkemény politizálás következik.

Szóval mindenütt arról van szó, hogy milyen belpolitikai körülményeknek köszönhető az a gazdaságpolitika, meg magáról a gazdaságpolitikáról, ami miatt az IMF—EU delegáció a széket hátradobva, az asztalt felrúgva, köszönés nélkül, az ajtót ránkbaszva, a satjótájt meg se várva húzott haza. (Igen, az ajtó rábaszásos fogalmazást Tóta W.-től parafrazáltam, de szerintem ő is eltéveszti a lényeget.)

Manapság kreatív álmaim vannak. Biztos a lehülés miatt. Tegnapelőtt éjjel megálmodtam egy új Dűne társasjáték szabályait, amik sokkal hűebbek a regényhez (valószínűleg a StarCraft társasjáték szabályai nyomán), ma meg egy krimit álmodtam, ami elment volna egy tök jó Tatort epizódnak ironikus, szívfacsaró befejezéssel, meg minden.

Mindjárt Székely Hajnalkával, a Nagycsaládosok Egyesületének képviselőjével fognak beszélgetni a Ma Reggelben a népességfogyás ügyében (miközben írom a blogbejegyzést, tuti elkezdődik, és reagálni fogok rá). Én meg gondoltam, megírom róla a gondolataimat, mert talán összeszedtem egy blogbejegyzésnyit, de ezt ti majd megítélitek.

Az AXN-en az esti krimisorozatokat reklámozzák. A CSI:NY-ban az osztály vezetője a lakása hátsóablakán át figyeli a szomszédokat, a Gyilkos elmékben pedig egy kislány meglesett egy bűnesetet egy lyukon, a falon át.

Hitchcock lehet, hogy közhelyes, de ezeket a közhelyeket ő találta ki. Ahogy az egyik tanárom mondta: A Psycho óta csak egyféleképpen lehet leselkedni a filmekben.

Megint láttam a tévében Jessica Bielt, mint a megszerzendő nőt valami filmben. Csak szeretném leszögezni for the record, hogy én már régen milyen élelmes és előrelátó voltam. Volt ugyanis egy Hetedik menyország című sorozat, ami a szeretetről, a békességről és a tökéletes családmodellről szólt egy lelkész apával a főszerepben, szóval irtó cikinek számított, hogy nézem, de én töretlenül néztem, elvégre a lelkészbácsi legnagyobb lányát, aki ráadásul kosarazott is, Jessica Biel játszotta.